Abstract
<jats:p>Az Ipar 4.0 és az emberközpontú Ipar 5.0 technológiai paradigmái alapjaiban írják felül a vállalati működés hagyományos kereteit, különösen a nemzetgazdasági szempontból kritikus infrastruktúrát jelentő pénzügyi szektorban. A „Digitális Darwinizmus” korszakában az adat a puszta adminisztratív melléktermék státuszából a legkritikusabb erőforrássá, egyfajta stratégiai vagyonelemmé lépett elő. Ugyanakkor a digitális átalakulás a gyakorlatban gyakran ütközik strukturális és szervezeti korlátokba, amelyet a szervezeti tehetetlenség is felerősít. Jelen tanulmány átfogóan vizsgálja, hogy a modern szervezetelméleti, informatikai és szociológiai kutatások hogyan járulnak hozzá a banki digitális transzformáció és a technológiai innovációk mélyebb megértéséhez.</jats:p>